Milyen autót vegyünk?

A vadonatúj autó nem olcsó mulatság, a pár éves járgányok sem fillérekbe kerülnek, ám a sokéves használt autók olcsón kelletik magukat. Talán véletlen ez? Aki végre felgyűri az ingujját és akár autóhitel, akár saját erő segítségével belevág a régi járgány lecserélésébe, bizony okosan gondolja.

Különösen akkor, ha a meglévő járgány 120-150 ezer kilométernél többet futott, és különösen, ha „érzékeny lelkületű” modern, ne adj' isten dízelautóról van szó. Ezek még akkor is könnyen pénztemetővé válhatnak, ha amúgy megbízhatóbb, japán, koreai vagy német márkák modelljeiről van szó.

A legtipikusabb probléma az érzékeny és méregdrágán javítható üzemanyag befecskendező rendszer. Egy ilyen nagyjavítása akár milliós nagyságrendbe is kerülhet, de alaphangon is 2-300 ezer forintos probléma, ha érdemben hozzá kell nyúlni. A másik pénztemető történet az automata váltó. Már egy alsó középkategóriás autónál is milliós tétel lehet, de egy luxusmodellnél egy ilyen hiba két-három milliós kiadást is teremthet, főként akkor, ha nem javítható hibáról van szó. De, mint tudjuk, ma már egyre kevéssé javíthatók az ilyen, különösen bonyolultabb részegységek. A garancia lejárta után is csupán cserét szoktak javasolni. Érdemes ilyenkor nem csak a márkaszervizt, hanem az adott problémára szakosodott szakszervizt felkeresni.

Ugyanígy folytathatjuk a sort az elektronikai rendszerekkel vagy az hibridautókkal, ahol az akkuk meghibásodása jelent rémálmot a tulajdonosnak. 

Akárhogy is, az ember csak akkor döbben rá, hogy az olcsón vett autó milyen drága, amikor előjönnek az összetettebb problémák. Mert hiába veszünk egy-másfél milliós, elvben csillogó-villogó használt járművet, ha 2-3 éven belül ráköltjük azt a pénzt, amibe egy sokkal jobb autó került volna. Nem lenne sokkal egyszerűbb, nem kímélnénk meg magunkat egy csomó bosszúságtól, ha egy kissé több autóhitelt vennénk fel? Lehet, hogy kicsit több a törlesztő, de eleve egy minőségibb járgányt választanánk. Mondjuk olyat, amelyen még van is egy-két év gyári garancia is?

Ez olyan esetben is nagyon jól jön, ha a frissen vett autónak valamilyen rejtett hibája jön elő. Minket is megvéd tehát a még meglévő garancia. Kiváltképpen így van ez egy új gépjárműnél, melyre ráadásul sokszor kedvezőbb autóhitel ajánlatokat is kaphatunk, különösen ha a hitelkalkulátor oldalakon is szétnézünk, nem fogadjuk el egyből egy kereskedő ajánlatát, amikor autóvásárlás előtt állunk,

Akkor most melyik az olcsóbb? A négymilliós új, amellyel semmi gondunk nincs 3-5 vagy 7 évig!? Vagy, ha mégis akkor tehát évekig garanciában javítják, cserélik a hibás alkatrészt. Vagy inkább küszködünk a másfél-kétmilliós használt autóval, amelyen akár fél-egymilliós hiba is bármikor előbukkanhat. Azután pedig verjük a falba a fejünket, bosszankodunk. Hatványozottan igaz ez a sportos és/vagy luxus jellegű 10-15, esetleg 20 év körüli autócsodákra. A sportos járgányokat nyilván jellemzően sportos, az autót nem nagyon kímélő vezetők hajtották éveken, kilométer százezreken át. De ha még kímélték is, a nagy autók rendszerei, megoldásai összetettebbek, több az elektronika bennük, gyakrabban hibásodnak meg élettartamuk felén túl járva.

Nem is beszélve az alkatrészek csillagászati árairól. Például egy BMW-be három milliót is megközelítheti egy új automata váltó ára! Magyarán, ha számítanak a költségek, érdemesebb egy új, vagy újszerű, egyszerűbb modellt választani. Ha keveset (legfeljebb évi 10-15 ezer kilométert) járunk, akkor pedig kevéssé érzékeny benzines motort választani, akár egy kicsit több autóhitel felvétele árán. Higgye el, az olcsó végül drága lesz! És ha ez nem lenne elég, akkor még bosszúságot is okoz. Gondolja meg, hogyan választ, autóhitel ide vagy oda.

visszahívást kérek
Visszahívást kérek
bezárás
Visszahívás kérése
A böngészője elavult!

Frissítse vagy cserélje le a böngészőjét. A böngészőm frissítése

×