Megbízható autót keres? Így találhatja meg!

A márkák és típusok útvesztőjében egyre nehezebb valóban megbízható modelleket találni. Egyfelől azért, mert a márkák között rengeteg az átjárás és a keresztfejlesztés, így például egy japánnak gondolt autó is lehet valójában francia. Mi több: a megbízhatatlannak gondolt gyártók és típusok listája látványosan változik, a régi szabályok érvényüket vesztik.

Használtautó

Autós zsargonban sokféleképpen hívják a kevésbé megbízható autókat, de az igen leegyszerűsített megállapítások lényege, hogy az amerikai, a francia vagy az olasz autók e téren nem az igaziak. Ám, mint minden sztereotípia, ez sem feltétlenül igaz, különösen ma nem. 

Az előszeretettel lerobbanó járgányok természetesen a sokszor szörnyű, kelet-európai munkamorállal összerakott, úgynevezett szocialista típusok voltak, még 1989 előtt. E legendás időkből a Yugók és a régi Daciák vitték a prímet, de az orosz Moszkvicsok és Volgák, illetve a lengyel Fiatok, FSO-k sem „maradtak le” sokkal a képzeletbeli megbízhatatlansági versenyben.

Ez azonban már történelem, a mai negyvenesek gyermekkora. E típusok kihaltak, ha akadnak is, főként oldtimer rendszámmal közlekednek, és kevesen siratták meg őket. A kilencvenes években főként a francia és az olasz autók vették át a megbízhatatlansági lista vezető helyeit, ám közel ugyanennyi probléma adódott egyes német luxusmárkákkal, amelyeket ekkortájt kezdtek teletömni számítógépekkel, szoftverekkel a kisebb fogyasztás, illetve a kényelem, a biztonság jegyében. Csakhogy az első fedélzeti számítógépek, motorvezérlések és egyebek sokat rakoncátlankodtak, például a régi nagy Mercedesekben, BMW-kben, sőt, még az Audikban is. Ekkor váltak igazán a megbízhatóság mintaképévé az egyszerűbb, illetve gondosabban megvalósított számítógépekkel, vezérlésekkel gyártott japán típusok. 

Nem igazak a régi beidegződések!

Ez már szintén a múlté, hiszen a kilencvenes évek legfiatalabb autói is húsz esztendősek, jobbára a roncstelepen, esetleg tőlünk is keletebbre teljesítenek még szolgálatot. Az átlagautók ma már az új évezred termékei, sőt, egyre inkább 2010 után gyártott típusok, egészen más megbízhatósági szinttel.

A régi beidegződések és városi legendák élnek ugyan a tudatosabb vásárlók jó részében, azonban egyre kevéssé igazak. A legfontosabb változás, hogy a gyártók és platformok keveredésében a régi szabályok érvényüket veszítik. Például a Mitsubishik lényegében Peugeot és Citroën alkatrészekből állnak, a VW csoport (Škoda, Seat, VW, Audi) tömegautó-márkái csak küllemükben és pár extrában térnek el egymástól, a jobb japán márkák (pl. Mazda) sokszor francia motorokból építkeznek, és még sorolhatnánk. 

Megbízható autót keres? Hol érdemes körülnézni?

Alaposan összekeveredett tehát az autós világ, illetve a minőségellenőrzés is óriásit fejlődött 10-20, illetve 30 év alatt. Nem igazak, vagy csak igen kis részben igazak tehát az egykori sztereotípiák − ne hallgassunk ezekre! Sokkal inkább konkrét típusokat érdemes a széles körben elérhető megbízhatósági tesztekből – főként az amerikai JD Power, a brit Whatcar magazin és a német ADAC készít szélesebb merítéssel ilyeneket – kimazsolázni a lényeget vásárlás előtt. Már 15-20 éve is akadtak itt pozitív értelemben vett listavezető franciák, például az 1999-től gyártott, buborék alakú Citroën Xsara Picasso, amit nem véletlenül használnak nálunk is taxisok ezrei, rácáfolva ezer és egy sztereotípiára. Egyébként is sokszor érdemes lehet a taxisokra hallgatni, többük véleményét kikérni, a használt típusaikat megnézni, különösen, ha valaki évi 20-30 ezer vagy több kilométert tenne az autójába. 

Rengeteg a teszt, de mi az igazság?

Mivel évről évre rengeteg ilyen megbízhatósági teszt van, nem könnyű az eligazodás, mert sajnos (vagy szerencsére) a metodikák is eltérőek. Ráadásul a vezetők stílusa, az autók gondozási szintje márkától is függ, amit a legalaposabb teszt sem szűr ki! Nyilván egy sportos és/vagy drága márka vezetői nagy átlagban jellemzően nem úgy vigyáznak kedvenceikre, mint a kis keresetű, korosodó tulajdonosaik garázsban álló, keveset futó, dédelgetett „bácsis autóikra”.

Teljességre nem tud törni, de nagyon jó közelítést ad a magyar Totalcar magazin Népítélet nevű, itthoni gyűjtése, ahol az elterjedtebb modellekről, nagyobb évjáratváltások szerint csoportosítva találjuk meg magánszemélyek részletes benyomásait.

Mindezt lehet rendezni futásteljesítmény vagy ítéleti pontszám szerint is, és ma már több mint 55 ezer autó szöveges értékelése található meg a felületen. A kinézett modelleket tehát érdemes itt is leellenőrizni, igaz, a túl rossz és a túl jó minősítéseket a szubjektivitás miatt óvatosan kell kezelni, valamint arányaiban meg kell nézni azt is, hogy az adott típust tízen vagy százan értékelték-e − hiszen egy-egy rosszabb darabot még a legjobb, legmegbízhatóbb típusokból is ki lehet fogni. 

Mitől óvakodjunk?

Negatív listát persze sohasem szívesen ír le az ember, az az utóbbi évek nagy tesztjei és a hazai vélemények gyors (és sommás, tehát nem teljes körű, nem pontos) szintetizálását azért ne spóroljuk meg.

E szerint – nagy általánosságban – az amerikai és a brit márkák, a német luxusmárkák, valamint az olasz és a francia márkák lehetnek a leginkább problémásak. Ezzel kapcsolatban újra fontos hangsúlyozni, hogy egy-egy japánnak gondolt típus is lehet valójában egy francia autó japán márkajelzéssel, és az is sokszor előfordul, hogy a legmegbízhatóbb típusok döbbenetes garanciális javításra (pl. motorcserére) szorulnak.

Egy 4-6 éves, vagy öregebb használt autónál pedig a sztereotípiáknál, illetve listáknál is jóval fontosabb az, hogy hogyan használták őket, illetve ha kímélték is azokat, akkor szigorúan betartották-e többek között az olajcseréket. De ez már egy másik kérdés…

visszahívást kérek
Visszahívást kérek
bezárás
Visszahívás kérése
A böngészője elavult!

Frissítse vagy cserélje le a böngészőjét. A böngészőm frissítése

×